Tegnap volt a jégkarnevál itt nálunk, Keszthelyen, és a hivatalos korcsolyaszezon megynyitó. Nem hittem el, mikor valaki mondta hogy 5000 embert várnak a rendezvényre. De mikor lementünk 3fele, nagyon sokan voltak.
6ig koriztunk. Isteni volt. 
Ma is lementünk, ketten anyával. Elmentünk nagyon messze, ahol már csak pár ember volt. Úgy a legjobb. 
Mostmeg...Egyszerűen nem bírok tanulni. Pedig már egy órája elhatároztam, hogy nekiállok. fasza
Miért kell nekem minden vasárnap tanulnom? Szegény vasárnapjaim. Oda a varázsuk.
De legalább reggel olvastam a vadi új Woody Allen könyvemet, meg a régit is. Ez a pasi egy nemnormális mazsola.
Megnéztem a Daredevilt az elöbb. Jó film a maga módján. Bírom Bent és Colint. Hülye vagyok ha bírom ha a jópasik szenvednek? Pl. Ben annyira szexi volt vakon. xP de ez titok.
Na megyek puskát írni. töri.

"Novella: Egy ember reggel arra ébred, hogy saját lúdtalpbetétjévé változott" 
Woody  jegyzetfüzetéből.

Magamtól is tudom. Nem kell rá külön emlékeztetni...de azért két óra egymás után ofővel még rátesz egy lapáttal... Amikor elkezd arról beszélni, hogy miket fogunk tanulni jövőre, elfog az apokalipszis érzés. 
Tegnap elkezdtem mikor adták a tévében, ma meg befejeztem a Kapcsolat c. filmet. llyen egy előre kiszámítható filmet én még nem láttam. A durva nem az, hogy a cselekmény annyira előrre látható volt, hanem az, hogy már a következő mondat is! Annyira eröltetett, szánalmas volt az egész... Már azért muszáj volt megnéznem, hogy még mit tudtak kezdeni a végével, tudták-e fokozni a gyengeséget. És tudták! Ül a csaj és vége? Most azt várják, hogy továbbgondoljam? Baszhatják. Legfeljebb továbbröhögök. Jodie Foster meg szerintem annyira kiábrándító volt...Lehet, hogy máshol jobb, de itt szerintem még nem tudta hogy néz ki az arcmozgása a tévéképernyőn...

Most úgy kirepülnék az ablakon;   lehet egy felhőn vizipipázni? *.*

ropi. és tea. 
Milyen furcsa a genetika. KATT
Fekete-fehér ikrek már másodszor egy családban. Nem rossz. Édesek.

Barbara Leibovitz. - pannagyerek ; (L )

és...
-    gabriel     - üzenete:
majd ha megyek hozzád maratonozunk az tuti
-    gabriel     - üzenete:
közben pipázunk
-    gabriel     - üzenete:
eszünk sok kesudiót
-    gabriel     - üzenete:
fotózunk

várom, hogy így legyen.

addig is. UTÁLOM, úgyértem... UTÁLOM az iskolát.

Takarítottunk. Anyával. Mert...az egyik házban ahol közösképviselő, nem vett fel takarítót, hanem mi megyünk...és ez elég jó pénzkereseti forrásnak bizonyult addig...míg...meg nem történt a dolog. Szívrohammal is végződhetett volna! Annyi az egész, hogy új ház...és most szerelték csak be a világítást a lépcsőházban, és én a 3. emeletet söprögetem szépen,nyugiban...mikor lekapcsolódik a villany. Na persze, természetesen legfelül még nem jó a illanykapcsoló, így elindultam lefele, és a vödör -teli szeméttel- ott volt a lépcső tetején...had ne mondjam, szépen belerúgtam. Az pedig leszánkázott, hatalmas, de még annál is nagyobb robajjal a lépcsőn. Majdnem ott maradtam... És kezdhettem előlről a seprést. Hetfőn is voltunk...akkor meg az volt a vicces, hogy nem volt még világítás s e h o l. És nem gondoltuk, hogy ennyire vészes lesz, de az volt...főleg szemüvegesen és úgy hogy már péntek óta folyton szédülök...szóval vakon,szemüvegesen és szédülve NE takarítsatok lépcsőházat. Nem egy kellemes élmény.
De ki kell tartanom, mert a fényképezőre kell a pénz. Szóval, akármennyire is gonosz ház ez, egy frissen kötött életbiztosítással tovább dolgozom... ;D 

Egyre jobban úgy érzem nincs helyem itt. És mennék valahova... tenni valamit, ami feléleszt. Nem érzem már hogy ez az iskola hozzátenne valamit az életemhez. Úgy érzem hátráltat, és hatalmas tévedés volt. Ez az egész iskolának nevezett dolog egy vicc. Hogyan döntsem el 14 évesen hogy mit akarok kezdeni az életemmel? Akkor még nem is tudtam a lehetőségeimet...most tudom meg mikről maradtam le, és szétvet a düh. Toporzékolnék, de mi értelme? Egyenlőre csak azt tudom tenni, hogy elviselem és végigcsinálom. Mert akármekkora a szám, változtatni meg nem merek. A megszokás rabja, na ja. Szomorú de igaz.
Viszont, amit tudok megteszek. És remélem megtudom azokat a dolgokat valósítani amit elterveztem erre az évre. 
Először is sikerüljön jól az angol érettségi...aztán a többi már csak hab a tortán.
Leginkább a jövő évet várom, végre túllenni az érettségiken, és akár hogy is sikerül, már azért megérte, mert többet nem kell ide visszajönnöm. Aztán majdcsak lesz valahogy.