Pénteken minden klasszvolt, mert itt volt az Anett suli után. Szokásos nevetésdömping...satöbbi. Aztán miután elment este leültem gépezni...és és minden jó volt, aztán egyszercsak lefagyott. Vártam egy darabig, de nem akart viszajönni. Kinyomtam, utána pedig újra bekapcsoltam. És szépen haladt a cél fele, mikor váratlanul kiírt egy olyan szöveget amitől a szíved elkezd kalapálni. :D De nem pozitív értelemben... A gép bekapcsolása során probléma lépett fel...babla. Nyomjam ezt vagy azt. Bármit nyomok újraindul és kezdődik minden elölről... Totál beszartam, hogy midnenem elveszik. Annyi minden van rajta, ami pótolhatatlan, és újracsinálhatatlan. Elöttem volt egy zabpelyhes doboz, és az elborult pillanatomban magamhoz kaptam és elkezdtem teleírni az életem történetével. Meg hogy miért én, add vissza, nem lehet hogy vége...stb. xD Nagyon depresszív pillanatok voltak. Azt hiszem. :D Életem egy zabpelyhes dobozon...Szánalom. 
Aztán....egész este olyan voltam mint egy kivasalt, kimosott, és kicentrifugázott zombi. Jártam-keltem pizsamában, és nem beszéltem. Mindig hatalmas törés az életemben mikor a gépem bedöglik (volt már rá példaaa...) de most mégjobban...a forgatókönyvem miatt parázok a leginkább, az egyik megvan Anettnál füzetben, de a másik...nincs. És ha elveszik, akkor akkor akkor. Úristen. Meg a képeim...nincs fenn mind devarton, meg pendriveon. ...
Másnap reggel vidáman ébredtem mert jó álmom volt, miszerint kaptam egy fényképezőgépet...Megyek be álmosan, anya meg szomorúan kérdi, hogy na mi van semmi?Nem működik? És akkor eszembe jutatta a nyomoromat, hálisten, köszi-köszi. :P Persze hogy nem volt jó...Egész délelött a tv elött gubbasztottam és ettem a búsgondolatokkal teleírt zabpelyhet. Olyan műsorokat néztem ami teljesen önsanyargató, számomra. Előszöris, az óriáshal keresést néztem végig Zeb Hogannal, akivel -megbeszéltemmagammal- még járnék is, mert sajnálom szegényt, amiért már 10 éve csak ezeknek a grízli-méretű halaknak él. Biztos csapnivaló a magánélete...Aztán következett az óriási-kígyók nyomában...na ez volt az igazi önsanyargatás. Azok az emberekk állatok! Örültek annak a 4.3 méteres kígyónak! De még hogy örültek neki! Totális mámorba kerültek, de még kicsit szomorúak is voltak, amiért CSAK ekkorát sikerült találni. A barmok! 
Na mindegy. A kigyók nem tartoznak a kedvenceim közé, főleg nem mikor azt érzem hogy mindenhonnan jönnek felém. wíí. 
NA de a lényeg a légyeg, elmentünk anyával délután takarítani, és miután hazaértünk és beparkoltunk a garázs elé...anya bemegy és jön ki egy zacsival a kezében, nagyon mosolyog. Mondom mi az? Mosoly-mosoly...válasz: Egy laptop. Állam leesik, szemem beugrik. naneee...kiderült már hónapokkal ezelött megvette, mert gondolta hogy ez a régi felmondja a szolgálatot. Csúúúcs. Ott rejtegette a garázsban. Mik vannak. :D Kicsit féltettem hogy fagyhalált szenvedett...de nem. Működik, és most arról írok, de eléggé furcsa még. A betűk tökmáshol vannak, az ű van az enter helyén. Na midnegy. De nekem akkor is a régi kell. Öreg volt, trampli és koszos, hiányzott belőle a c betű,...de 3és fél év hosszú idő egy kapcsolat kialakítására. :D