Péntek reggel felmentem anyával Pestre. MOME nyíltnap volt. El akartam menni mindenképp, hogy meglássam mit vesztek azzal hogy nem jelentkezem oda. Mármint... tudom mekkora esélyem van oda bekerülni. Semennyi leginkább. De muszáj volt elmenni, hogy legalább lássam hogy nem is olyan jó mint amennyire gondolom. Szörnyű, hogy mégis mégjobban beleszerettem?? Csodálatos volt az egész. Fél11-től 5ig ott voltunk. Az egész nap olyan volt, mintha mesében lennék. Úgyértem az oktatók, a stúdió, a labor, az emberek...mintha mindenki oda tartozott volna. Mindenki szimpatikus volt, mindenki olyan hasonló és mégis egyedi. Amikor egymásranevettünka másik Beatles-es táskás lánnyal, hogy megismertem Kristófot, Jónást... mikor a már odajáró diákok levetítették a munkáikat és beszéltek róla... Imádtam. Sokan voltunk mégis kevesen. És 1000% hogy beadom a portfóliómat mikor be kell, nem vesznek fel, de mégis bízom benne. És ha most nem akkor majd jövőre vagy 5 év múlva. Nem érdekel, de én egyszer oda fogok járni.
Persze ott volt Bence, és meglepetésképpen Tomi is... semmi gáz túléltem.
Ja meg párszor SP is elrobogott megmutatva érziki szenvedő telefonálós oldalát. Hogy oda ne rohanjak.
Beszélgettünk az egyik legszimpatikusabb tanárral Arionnal, meg aztán egy másikkal lenn a laborban. És mindent megjegyeztem, és nem felejtek így majd csak felvesznek egyszer. :))))

Anya húgánál és a vőlegényénél aludtunk, és másnap még mentünk pár helyre. Attila és én bementünk a CSI interaktív kiállításra. Megoldottunk két bűnesetet, jó volt nagyon. A38-on kajáltunk, persze apa pont nem dolgozott. ALLEE-ban voltunk délután és pont bombariadó volt. Kellemes volt minden. MOME-t akarom újra.