Ez... Jó volt, nem is... fergetegesen szenzációsan jó volt! A fotóvilágos találkozó. Pénteken mentünk és ma jöttünk. Nagyon megszerettem őket, és egyáltalán semmi kedvem nem volt eljönni a következő négyszáz évben. A legjobban Andrásnak örülök, hogy megismerhettem... Nem is tudom, olyan volt mintha már régóta ismerném, de nem csak őt mindenkit... Aztán Janó, és Bandi. "Hát szét vet az ideg...!" Ilyen jó fej két embert is.... Miket hülyültünk. És megint, három gyerekes családapa...de most? Újra gyerek, asszem. És ez annyira tetszik... fájt eljönni, és levagyok súlytva, nem tudok holnap elmenni iskolába, olyan semmilyennek érzem magam most hogy vége...annyira maradtam volna még, mindent újra, százszor átélni... Ilyen csodálatos embereket, fotósokat megismerni... Nagyon tetszett minden perce. András... róla nem is tudok mit mondani mert annyi minden lenne, három nap alatt így barátnak érezni valakit, aki 17 évvel idősebb nálad.. fájt a búcsúölelés, kevés volt belőle, belőlük. Lehetne minnél hamarabb újra?