mindjárt 18 leszek. Érdekes, de tökmindegy. Most nem leszek se több se kevesebb ettől.

Viszont ma nagyon jó délután volt.
Angol után megyünk le az Adéllal (angoltanárom-anyabarátnője) a sétálóra, és halljuk hogy valakik zenélnek. Megláttuk őket, és odamentünk hozzájuk pénzt dobni a gitártokba. A gitártokon volt egy papír hogy világkörüli úton vannak biciklivel, és egy térkép amin be van jelölve az útvonal. Nagyon aranyosak voltak, elkezdtünk beszélgetni velük. Kiderült hogy lengyelek, és az a pasi aki beszélt az 2005 óta járja európát biciklivel, és 2009-ben csatlakozott hozzá ez a másik pasi, mert most elmennek egészen Dél-Afrikába, és az már veszélyes lenne egyedül. Nagyon aranyosak voltak! Adél mondta nekik, hogy holnap lesz a 18. születésnapom, ezért elénekeltél/játszották nekem a Don't worry, be happy-t. Annyira kedves volt. [: A szandálban a csörgő, szájbana  szájharmónika, két gitár... csodás volt.
Adél meghívta őket magához, h a kertben tudnak sátorozni, meg zuhanyozhatnak.... Holnap találkozunk velük a parton, meg majd beszélgetünk...

Este pedig színházban voltunk. És Rómeó és Júlia c. darabot néztük meg Rudolf Péter és felesége előadásában. Rudi eszméletlen volt, de az egész...ahogy ketten előadták az egész történetet.... brillíroztak. Nagyon vicces volt. És a zene...

Ja! A fényképezőm szerdán megjött. Csúcsszuper. Imádom. Ő is szeret xD Szép pár vagyunk :P
haha

MEGRENDELTEM!

2-3 napon belül érkezik!

CANON 450D, várlak! (de már mióta...)

*.*

Álmomban megkérdeztem az embereket valamiről.

Brad Pitt
Miért nem ismerlek?
Nem válaszolt, csak nézett rám

Anett
Mindig ilyen nehéz lesz?
Mindig.
Változtatna valamin ha feladnám?
Nem érdekelne senkit.

Anya
Miért szép az ami szép?
Felejthetetlen
Mi?
A szépség

Gabriel
Miért laksz a tengeren túl?
Annál messzebb...
Szereted az uborkát?
Jelentéktelen

Marilyn Manson
Szerinted lehetnénk barátok?
Azok vagyunk
Annak ellenére hogy te a tetőn vagy?
Biztos más vagyok mint ahogy mások látnak

talán tényleg ezt álmodtam. Talán nem.... hülyeség az egész. találd ki...
Mostanában, csak úgy vagyok, ahogy ez a szöveg:

Hogy fogunk kimászni ebből? Benne vagyunk nyakig. Van aki kimászik, de visszarúgják, van aki nem mászik ki, de visszarúgják. Mindent megteszünk, csak ne rúgjanak vissza. Ha kell, eldobom magam olyan messzire, hogy soha nem találom meg a darabjaimat. Mondd meg milyen legyek? Az leszek. Ugye most nem rúgsz vissza? Ugye most jó vagyok? Jöhetne valami csoda, hogy találjak valamit, valahol a Duna parton, egy kávézóban, egy kiállításon, vagy egy szobában. Valami olyat, ami miatt nem rúgnak vissza, és mégis hasonlít rám, legalább egy kicsit. Bennem olyan sok élőlény van érzem néha, aztán meg azt, mintha cián szennyezett folyó lennék. Mert néha- mindig menekülünk bentről, mert talán kívül tágasabb, talán ott kint valahol több mindent találunk, talán ott kint elbújhatunk, de mit is , vajon mit is akarok, akarok valamit egyáltalán... mindegy, csak menjünk ki..,mert megfulladok, mert túl sok szennyvíz folyik a folyókba... túl sok szóval nem tudok mit kezedeni...,mert túl sok fazon vesz körül...és én is körbe veszlek... és azt szeretnéd...,hogy távolabb legyek..,hogy kívül kerüljek..., mert úgy biztosabb vagy..., hogy kevesebbet hibázol..., de valaki, valaki más csak elszúrta a mi életünket..., csak valaki más szúrhatta el..., valahogy meg kellene találni..., valahogy szembenézni vele... halló, hall?,hal?..., és valahogy pofán csapni..., igen ezt kéne...

itt vagyok itt is, a képeimmel együtt: x

csak fényképezek
új fényképezőt veszek
fényképeket szerkesztek
fotósklubba járok
kiállításunk lesz
bébiszitterkedem
takarítok
rosszul tanulok, mert egyáltalán nem érdekel
kedden szóbeli osztályozó vizsgát teszek angolból
18 nap múlva érettségizek angolból
12 nap múlva 18 éves leszek

     - azt hiszem eltévedtem

Lehet hogy kicsit rövid volt a szünet, sőt nem kicsit, eléggé.... de ettől függetlenül tartalmas volt és nagyon élveztem.
Szombaton voltunk ugyebár a fotósklubbal fotózni, bicajjal...
Nos, voltunk heten. Elindultunk Fenékpuszta felé, majd 'fenéken' jót fotóztunk... a romákat szerettük volna, de csak a Bence és én mertünk volna odamenni, a többiek nem mertek...mi pedig ketten kevesek lettünk volna, megkérdezni hogy szabad-e. Végül hátul a régi gyáraknál, és a házakban fotóztunk. Bence leginkább engem, a bizonyos piros pulcsimban. Mert mekkora mázli, hogy pont ott volt! Mikor beültetett egy régi lerobbant kocsiba, akkor kiabálja hogy nincs valakinél valami piros amit rá lehet adni? Én meg kiabálom neki, hogy dee, ott van a táskámban vedd ki. :D Miután ott végeztünk, elindultunk Sármellékre, és a Bence nagyon elakart menni a reptérre, vagyis mellé a régi laktanyákhoz...nekem is tök sok kedvem volt hozzá, imádom az ilyen helyeket. Végül, mivel a többiek a Kisbalatonra szándékoztak mindenféleképpen eljutni, mi pedig nem.... Így ottmaradtunk. Csúcsfantasztikus hely! Hatalmas, régi iskolába mentünk be először, orosz abc-vel a falakon, régi orosz dolgozatok, táblák a falon.... És azok az élénk színek a falakon! Piros, zöld, kék, sárga.... imádtuk! Bencének persze épp nincs ihlete...de aztán végülis felakasztja magát a pulcsimban párszor az akasztóra....majd a folyosón is.... elvoltunk : D Aztán átmentünk egy egykori emeletesházba, az nem volt olyan érdekes....körbebicajoztuk az egészet, átmentünk a másik felére, ott is volt egy érdekes épület. Ott is fotózott, a kezemről lett egy igen félelmetes kép, szenzációs jó! Aztán elbicajoztunk a reptérre; Bence meg is jegyezte, hogy bicajjala  reptérre igen mulatságos :D Az volt.
Felhívtuk a többieket kb. mikor érnek visszafele....egyikük 40 percet mondott, a másik jó egy órát.... szóval elindultunk ketten haza, tekertünk a főtúton a lemenő napban(tök szép volt!), meg a bogarak hadában. fantasztikus : D
Vasárnap enyhe izomláz, apám jön, megyünk kehidára....leégek, de nem vészes, azért szuper, ott kell ülni délben a tűző napsütésben! köszönjük... Este buli a hegyen, gyerekeket pörgetek órákon keresztül... A szülők már nem bírták nézni mit élek át :D Eszti a kedvenc, végül leszerződtem mellé bébiszitternek. :D Hétvégente fogok rá vigyázni. 3 éves, annyira aranyos, és már most olyan szabatosan fogalmaz, hogy megzabálom. :D
Hétfőn családi összeröff, összes apró unokatesóm ott volt.... ez nyolcat jelent, abból kettő lány. De addigra már olyan fáradt voltam, hogy csak néztem ahogy olyan minden körülöttem mint az oviban....
Kedden angoloztam, Gergő nem hagyott békén hogy menjek ki találkozni vele meg az Anettal. De végül csak megértette, mikor már anyát beszéltettem a telefonba, hogy értesse meg vele mert rám nem hallgat :D
Így tegnap megírtam az angol osztályozót; az írásbelit. Nemtudom milyen, gondolom rossz. mindegy...
Ma meg rövidített órák voltak, így már itthon vagyok dél óta. Befejeztem a szófosást :D