Na, tehát. Tegnap 6-tól negyed 10-ig tartott a fotósklubb, de végül majdnem mindenkinek meg van az az öt bizonyos képe. És most mindenki örül.

Németországról meg még mindig nincs kedvem mesélni, mert még mindig olyan friss, meg annyiszor el kellett mondani, hogy már úgy unom... :D
De még mindig azt mondom, hogy nagyon jó volt! :D

Vasárnap annyira fáradt voltam, hogy arra voltam csak képes hogy megnézzek 4 filmet. Mondjuk az egyik közben muffint sütöttem másnapra, Barbi szülinapjára...
De, amit nagyon fontos bejelentenem: megnéztem a twilightot. Igen én. A nagy antitwilightos. De bárcsak ne tettem volna... Nekem miért nem szólt senki, hogy ez két óra tömör szenvedés?! Annyira elkapkodott, giccses, nevetségesen szánalmas az egész! Hogy a csaj színészi játékéról már ne is beszéljünk. Nemtudom ki álmodta hogy a csajnak van tehetsége, de olyanokat csinált hogy így szabályosan tágra nyitottam a szemem és néztem nagyokat, hogy ez most csak a főpróba, ugye mami? Jesszus.... Meg ezek a csodálatos események.... egy óráig nem történik semmi. Vagyis történik de csak úgy, hogy ők tudják mi van, a néző meg le van szarva. Pl. a srác meg a csaj egymásba szeret két találkozás után... akkor gondolom azért közben kellett valaminek történnie amit mi nem láthattunk sajnos... De lehet hogy csak én aludtam el közben.
És olyan kis apróságokat titkolnak el, az amúgy lelkesen figyelő és érdeklődő néző elöl, mint például én...hogy a csávó mi a fűzfánfütyölőért nem tud csak ennek a nyomi csajnak a gondolataiban olvasni. De lehet, hogy ez is csak engem érdekel, mert a csajt láthatóan nem izgatta fel a téma. Mint ahogy az sem, hogy a fehérfejű szerelme egy vámpír, ahogy az egész család... mert ugye nem érdekelte, ő egyből tök természetesen vette, és ő volt a hős aki ápolgatja szegény szörnyike lelkecskéjét. Ja, és rémálmaimban jön elő az az eröltetett hősiesség amit a csaj lenyom, mikor élete szerelme bejelenti, hogy holnap elmennek hozzájuk. (ahol ugyebár a csókán kívül lesz még 6 vámpír...) Szóval a csaj mindezzel mit sem törődve, mert ő a hős, egyetlen kérdése csupán annyi: vajon szeretni fognak?
Jellemző, és annyira elcsépelt, hogy már szinte tudnom kellett volna, mert annyira alapvető. én hülye.
Aztán egy és fél óra után végre azt hittem történik valami, gondoltam a gonosz vámpírok nekimennek ezeknek a vega vámpíroknak, és akkor végre megmutatják a fogukat! Mert az ugye eddig nem volt, de gondoltam talán valami hiperszuper technikával kinő nekik. De persze a harcot is és a fogat is nélkülöznöm kellett, mert még a rosszak között is van egy nyomorult jó aki elbaszott mindent. Megint nem történt semmi... Aztán írtózatosan felpörögnek az események, szinte alig bírom követni, mert úristen csengettyű kisasszonyt megakarja csapolni egy gonosz-perverz vámpírbácsi. Csak kérdem én, mivel? Injekciós tűvel? Hát agyarak nélkül kénytelen lenne... de persze nem. Mert ez egy 21. századi mese, ahol a vámpírok már tűhegyes fogaik nélkül is képesek vértszürcsölni, és ugrálnak a fákon, hátukon egy emberlánnyal , hogy még nevetségesebben fessen az egész. Aztán persze minden happy lesz mert a zsenivámpír volt olyan tökkelütött, hogy egyedül jött... ezek meg valami írdatlan jók voltak, és a végén még a bálra is el bicegnek, ahol aztán a kedvenc részem jött. A vége olyan romantikusra sikeredett hogy már majdnem csöpögött a nyálam... a vége a kedvencem, de tényleg. Ha azt az egy és háromnegyed órát végig untad és úgy érezted nem nyújtott neked semmit a film, elpazaroltál ennyi időt, és már rég megsüthetted volna a muffint... hát akkor a végén megbánod ezeket a gondolatokat, hisz a vége mindent feledtet!
Mikor kimennek, és felmennek arra az agyonvilágított kis izére... edvárd NAGY nehezen ráveszi csengettyűt hogy táncoljanak, elkezdik és a két pár, akik eddig szépen elvoltak, gépiesen táncikáltak.... akkor GOMBNYOMÁSRA lemennek a miniszimpadról, feltételezem én, hogy megvolt a jelük, mert nagyon szépen egyszerre csinálták, és így megadták a teret az abszolút romantikának. A lány és a fiú abszolút sablonos táncikába kezdenek, és én élvezem, mert ilyet nem látsz minden nap... aztán elkezdődik a film fénypontja (ha már a gombnyomásos-lemenés nem lenne elég) a beszélgetés! Totál oda vagyok ezért a beszélgetésért! Komolyan! A lány nekiszegezi a lelkileg labilis partnerének a kérdést: -Miért mentettél meg? Miért nem hagytad hogy szétterjedjen a méreg? Most olyan lennék mint te! (milyen?) Ó Bellabambina! Nem tudod mit beszélsz! Nem akarod te ezt! De akarom te állat... satöbbi... és akkor a végén, már majdnem beledöfi a karcsikat, mert a csaj nagyon hosszas rábeszélés után meggyőzi... mert a csaj elszánt, és komolyan gondolja!! már majdnem...aztán mégsem, mert jön a kérdés: nem elég egy hosszú és boldog élet velem? A csaj, a nagyon elszánt csaj, aki örökké vérszopó kedvesével óhajt maradani, csak annyit válaszol: DE. Egyenlőre. És akkor kész voltam, a pasas olyan arcot vágott mint ha parodizálná önmagát.... szóval tényleg, csodás film volt! Felejthetetlenül rossz. És akkor még kedves voltam...
Ja meg a kedvencem az is, mikor a csávó nagy drámásan előadja hogy miért nem megy ki a fénybe... (mikor amúgy is csak éjszaka lehetne ébren, mert a vámpírok olyanok na) mert hogy akkor meglátnák ki ő...meg hogy néz ki meg babla... azt vártam hogy legalábbis oszlásnak indul, és ha visszalép az árnyékba újra összeáll. legalább ennyit! de persze nem, mert neki csillognia kell, mint egy gyémánt a csaj meg elélvez. úristen...

kedden meg barátnőmnél beleolvastam a könyvbe.... ő sem olvasta, és én csak találomra felcsaptam valahol és felolvastam részeket... annyit röhögtünk ezeken az eröltetett mondatokon, hogy már fájt a hasam. Komolyan mondom, paródia, de tényleg.
Én megadtam neki az esélyt, de nem élt vele... pedig jót is ki lehetett volna hozni belőle. Ha igazira vágysz, anita blake... az már valami. nem ám ilyen habossüti...