Na, tehát. Tegnap 6-tól negyed 10-ig tartott a fotósklubb, de végül majdnem mindenkinek meg van az az öt bizonyos képe. És most mindenki örül.

Németországról meg még mindig nincs kedvem mesélni, mert még mindig olyan friss, meg annyiszor el kellett mondani, hogy már úgy unom... :D
De még mindig azt mondom, hogy nagyon jó volt! :D

Vasárnap annyira fáradt voltam, hogy arra voltam csak képes hogy megnézzek 4 filmet. Mondjuk az egyik közben muffint sütöttem másnapra, Barbi szülinapjára...
De, amit nagyon fontos bejelentenem: megnéztem a twilightot. Igen én. A nagy antitwilightos. De bárcsak ne tettem volna... Nekem miért nem szólt senki, hogy ez két óra tömör szenvedés?! Annyira elkapkodott, giccses, nevetségesen szánalmas az egész! Hogy a csaj színészi játékéról már ne is beszéljünk. Nemtudom ki álmodta hogy a csajnak van tehetsége, de olyanokat csinált hogy így szabályosan tágra nyitottam a szemem és néztem nagyokat, hogy ez most csak a főpróba, ugye mami? Jesszus.... Meg ezek a csodálatos események.... egy óráig nem történik semmi. Vagyis történik de csak úgy, hogy ők tudják mi van, a néző meg le van szarva. Pl. a srác meg a csaj egymásba szeret két találkozás után... akkor gondolom azért közben kellett valaminek történnie amit mi nem láthattunk sajnos... De lehet hogy csak én aludtam el közben.
És olyan kis apróságokat titkolnak el, az amúgy lelkesen figyelő és érdeklődő néző elöl, mint például én...hogy a csávó mi a fűzfánfütyölőért nem tud csak ennek a nyomi csajnak a gondolataiban olvasni. De lehet, hogy ez is csak engem érdekel, mert a csajt láthatóan nem izgatta fel a téma. Mint ahogy az sem, hogy a fehérfejű szerelme egy vámpír, ahogy az egész család... mert ugye nem érdekelte, ő egyből tök természetesen vette, és ő volt a hős aki ápolgatja szegény szörnyike lelkecskéjét. Ja, és rémálmaimban jön elő az az eröltetett hősiesség amit a csaj lenyom, mikor élete szerelme bejelenti, hogy holnap elmennek hozzájuk. (ahol ugyebár a csókán kívül lesz még 6 vámpír...) Szóval a csaj mindezzel mit sem törődve, mert ő a hős, egyetlen kérdése csupán annyi: vajon szeretni fognak?
Jellemző, és annyira elcsépelt, hogy már szinte tudnom kellett volna, mert annyira alapvető. én hülye.
Aztán egy és fél óra után végre azt hittem történik valami, gondoltam a gonosz vámpírok nekimennek ezeknek a vega vámpíroknak, és akkor végre megmutatják a fogukat! Mert az ugye eddig nem volt, de gondoltam talán valami hiperszuper technikával kinő nekik. De persze a harcot is és a fogat is nélkülöznöm kellett, mert még a rosszak között is van egy nyomorult jó aki elbaszott mindent. Megint nem történt semmi... Aztán írtózatosan felpörögnek az események, szinte alig bírom követni, mert úristen csengettyű kisasszonyt megakarja csapolni egy gonosz-perverz vámpírbácsi. Csak kérdem én, mivel? Injekciós tűvel? Hát agyarak nélkül kénytelen lenne... de persze nem. Mert ez egy 21. századi mese, ahol a vámpírok már tűhegyes fogaik nélkül is képesek vértszürcsölni, és ugrálnak a fákon, hátukon egy emberlánnyal , hogy még nevetségesebben fessen az egész. Aztán persze minden happy lesz mert a zsenivámpír volt olyan tökkelütött, hogy egyedül jött... ezek meg valami írdatlan jók voltak, és a végén még a bálra is el bicegnek, ahol aztán a kedvenc részem jött. A vége olyan romantikusra sikeredett hogy már majdnem csöpögött a nyálam... a vége a kedvencem, de tényleg. Ha azt az egy és háromnegyed órát végig untad és úgy érezted nem nyújtott neked semmit a film, elpazaroltál ennyi időt, és már rég megsüthetted volna a muffint... hát akkor a végén megbánod ezeket a gondolatokat, hisz a vége mindent feledtet!
Mikor kimennek, és felmennek arra az agyonvilágított kis izére... edvárd NAGY nehezen ráveszi csengettyűt hogy táncoljanak, elkezdik és a két pár, akik eddig szépen elvoltak, gépiesen táncikáltak.... akkor GOMBNYOMÁSRA lemennek a miniszimpadról, feltételezem én, hogy megvolt a jelük, mert nagyon szépen egyszerre csinálták, és így megadták a teret az abszolút romantikának. A lány és a fiú abszolút sablonos táncikába kezdenek, és én élvezem, mert ilyet nem látsz minden nap... aztán elkezdődik a film fénypontja (ha már a gombnyomásos-lemenés nem lenne elég) a beszélgetés! Totál oda vagyok ezért a beszélgetésért! Komolyan! A lány nekiszegezi a lelkileg labilis partnerének a kérdést: -Miért mentettél meg? Miért nem hagytad hogy szétterjedjen a méreg? Most olyan lennék mint te! (milyen?) Ó Bellabambina! Nem tudod mit beszélsz! Nem akarod te ezt! De akarom te állat... satöbbi... és akkor a végén, már majdnem beledöfi a karcsikat, mert a csaj nagyon hosszas rábeszélés után meggyőzi... mert a csaj elszánt, és komolyan gondolja!! már majdnem...aztán mégsem, mert jön a kérdés: nem elég egy hosszú és boldog élet velem? A csaj, a nagyon elszánt csaj, aki örökké vérszopó kedvesével óhajt maradani, csak annyit válaszol: DE. Egyenlőre. És akkor kész voltam, a pasas olyan arcot vágott mint ha parodizálná önmagát.... szóval tényleg, csodás film volt! Felejthetetlenül rossz. És akkor még kedves voltam...
Ja meg a kedvencem az is, mikor a csávó nagy drámásan előadja hogy miért nem megy ki a fénybe... (mikor amúgy is csak éjszaka lehetne ébren, mert a vámpírok olyanok na) mert hogy akkor meglátnák ki ő...meg hogy néz ki meg babla... azt vártam hogy legalábbis oszlásnak indul, és ha visszalép az árnyékba újra összeáll. legalább ennyit! de persze nem, mert neki csillognia kell, mint egy gyémánt a csaj meg elélvez. úristen...

kedden meg barátnőmnél beleolvastam a könyvbe.... ő sem olvasta, és én csak találomra felcsaptam valahol és felolvastam részeket... annyit röhögtünk ezeken az eröltetett mondatokon, hogy már fájt a hasam. Komolyan mondom, paródia, de tényleg.
Én megadtam neki az esélyt, de nem élt vele... pedig jót is ki lehetett volna hozni belőle. Ha igazira vágysz, anita blake... az már valami. nem ám ilyen habossüti...

Ma fotósklubb, és mostmár kiválogatjuk végre azt az 5 képet amit kiállítunk. 20-an vagyunk már (sajnos), így 100 kép lesz kiállítva.

Épp most jön Barbi, látom az ablakból.

Németország jó volt. Majd máskor bővebben.

most csak így, röviden. :D

na itt vagyok gyerekek. a tegnapi 12 ora utazas (mert annyi volt) vegulis gyorsan elszaladt, es utana egybol hazajottunk.... sarah es az anyukaja nagyon kedvesek, de a vilagvegen lakunk. es most a vilagveget ugyertem hogy vilagvege! nincs terero, es reggel 5kor keltem aztan egy es fel ora alatt ertunk a sulihoz 3 azaz HAROM busszal!!! nagyon durva...
aztan volt a suliban egy ilyen korbeulos-bemutatkozos dolog, van meg ket lany akit nagyon csipek, Lena es Nicole. Irto jo fejek. Lenaval dumaltam egy csomot, van 5 converse cipoje :D 
Aztan leginkabb az ebedloben voltunk, ami ugye nem olyan ratyi mint itthon. aztan elmasztunk egy toriorara, es ez nagyon erdekes volt, foleg annak aki ismeri az en toritanaromat, mert ez a toritanar kikopott sarkany volt!!!
Aztan volt megint egy yules, ahol csoportokat csinaltunk a project miatt hogy ki milyen temat dolgoz ki. Amugy en vagyok a forditokozpent...mert van egy csomo lany aki ugy jott el hogy szart se tud nemetul, es akkor azoknak a szerencsetlen partnere jon hozzam es elmondja angolul hogy forditsam le a csajnak magyarra hogy azert tudja mar mi lesz.... De hogy ilyeneket nem ertenek meg hogy tori ora lesz....na mindegy... o bajuk.
Ezuten kajaltunk a suli menzajan, hat igen...kulon vega kaja is volt, lehetett valasztani. en nem azt valasztottam, de szeritnem nem volt rossz a kaja, habar egy csomoan ott szenvedtek hogy anorexiasan mennek haza.... :/ ha ehes vagy edd meg. na
Utana mentunk varosnezni, nagyon nagyon hosszu volt es unalmas....es mindenkinek pisilnie kelett, aztan elmentunk egy szabad-ingyenes wc-be ami olyan szuper volt hogy uristen. ha ilyen lenne a suliba.... mert meg wc papir is volt!! az nekunk egy heten egyszer van csak.
a nap vegen paran, akik maradtak beultunk egy kavezoba, volt egy kis botrany...aztan nekunk sarahval menniunk kellett hogy utazzunk egy csomot. de egy magalloban mar egy merci vart rank azzal mar gyorsabb volt.
most itt fagyoskodom mert olyan cudar hideg van ebben a szobaban hogy kabatban ulok.... grrr
na majd meg jovok. pää

Jártam két napot suliba, és holnap megint nem fogok menni egy darabig... vicces. 13 nap hiányzás, az 10 matek órát jelent, amit behozni nem lesz könnyű az én matematikaellenes agyammal. :D

Oscarral jó volt kezdeni a hetet, hát Brad valami überfantasztikus volt, minden egyes pillanatban mikor őt mutatták kész voltam :D A plüssmaci frankón hülyének nézhetett. És Eddie Murphy beszólása mikor mondja hogy "mennyire szereti az akciófilmeket, meg a technikát amivel manapság mennyi mindent képesek megcsinálni...Mint például Brad Pittből kertitörpét csinálnak..." Ezen röhögtem utána végig xD
Ja és ki volt még ott, Gabriel? Parkinzon! x)

Holnap meg hajnali 6-kor indulunk...és délután 5 körül érünk oda. 5kor kelek! Utána pedig minden nap 5:30-kor mert a csaj 45 percre lakik a sulitól... nem baj...nyitott vagyok a kihívásokra! :D
Na azthiszem nincs más mondandóm. Ha nem jönnék haza élve, tudjátok meg hogy a pipámat Gabrielre hagyom (pedig sokan pályáztak rá:D), a többi értékemen pedig a döggkeselyűk osztozhatnak. o:)

viszlát 10 nap múlva, ha esetleg addig nem írnék. (remélem hogy fogok, mivel az azt jelenti hogy nezethetek, és nem bírok ki 10 napot nélküle....azthiszem. nem. azthiszem...)

Szóval, eléggé furcsa mindent.

- Tegnap megnéztük anyával az Út a vadonba c. filmet. Már láttam is egyszer, olvastam is könyvben...de újra egy meglepetés volt, újra meghökkentett, és újra megsiratott. Furcsa érzések keringtek bennem, hogy talán én is ezt akarom? Hátrahagyni mindent, és egy búcsúlevél nélkül elmenni valahova ahol senki se ismer és én se ismerek senkit? Annyian vannak akik megtették. És Chris boldogan halt meg, egyedül de nevetve, mert annak örült hogy nem látja senki más azt, amit ő. Furcsa...

- Tegnap úgy fájt a torkom, mint még soha. De tényleg. Nem tudtam lenyelni a nyálam, mert annyira fájt, meg nem is ment le...és ott köpgödtem a köpőcsészébe, miközben Chris életét néztem, és minden tiszta furcsa lett, egyszerűen értelmét vesztette minden. Hogy én egy szar kis betegségtől kidőlök, és szenvedek olyan dolgok miatt mint a dolgaim elvesztése a laptopomról.... Aztán furcsán önző lettem hirtelen, mert az az én életem volt. Tele volt mindennel ami fontos nekem, és rohadtul nem érdekel más nyomora, ha nekem ez a nyomorom, hát bátran felvállalom, mert nem szenvedhetek mindenki miatt. Szenvedek magam miatt. Mert tudom hogy én voltam a hülye, hogy nem mentettem le. De én megbíztam abban a kibaszott laptopban ! Barátok voltunk, és egy kibaszott barát nem csinál ilyet a másikkal.............francba! !
Nem akarok rágondolni. Nem mert akkor eszembe jut hogy mik vesztek el, és nem akarom hogy eszembe jusson a következő meg a következő...Mert mert nem. nem...

- Az is furcsa, bár semmi kedvem róla beszélni... öt perce még volt, de már nincs mert leírtam az elöbbit, meg kimentem pisilni, és már megint rohadtul nem érdekel.
Apám...hogy mennyire furcsa hogy ő már valaki. Úgyértem...kezd valaki lenni. A szememben sokáig senki volt, és lehet hogy az én szememben még mindig az, mert mint apa nem igazán jeleskedett soha.... de úgy néz ki a munkájában elért valamit. Úgy tűnik van neve a szakmában...és ha beírom a googlbe a nevét 337 találatot dob ki, jó, gondolom hogy nem az összes róla szól... de mindjárt az első kettő videó vele. Aztán ha a képekhez megyek képeket találok róla. Ez már lehet hogy jelent valamit....vagy valakit. Nem tudom, csak furcsa...és velem nem oszt meg semmit. Nem mondd el semmit. Sose mondd el semmit...
Anett lehet hogy jól mondta, hogy ezt az apa dolgot túlértékelik...
Csak én egész életemben úgy vártam rá, valakire aki átölel és azt mondja hogy nem lesz semmi baj, és szeret....mint a mesékben. De sose jött aztán nem mondom hogy mostmár ne jöjjön, de úgyse fog, én meg csak naív maradok.

Szerdán meg elindulunk Németországba. Biztos jó lesz...csak úgy érzem elvagyok maradva az életemmel. Mármint...egy hét itthon. És nem csináltam semmit, és pótolni kellene az iskolába, most meg két nap suliban és újabb 8 nap kihagyás... Nem lesz könnyű, és így meg semmi kedvem elmenni, hogy még csak magamat sem hoztam egyenesbe. Mindegy, majd lesz valahogy.