Van egy életérzésem, vagy mifeném.
Hogy milyen jó lenne már egy külön kis lakásban lakni, amit én rendezek be, ami teljesen én vagyok. Ahol olyan zene szól amit én szeretek, és reggel egy hatalmas ablakon besüt a nap, boldog vagyok, és dúdolok egy dalt.
Egyedül nézek egy filmet északába nyúlóan. Lehet egy lakótársam is.
Végülis. Anett, nemtudnám mással elképzelni.

Kellene egy bögre gőzölgő tea, és napsütés.
Narancs az asztalon, hajópadló.
Színesfoltos kanapé, képek a falon.
Az egyik fal napsárga, a másik vörös.
Az ajtók fából vannak, és képek rajta.
Sok kép mindenütt, életed képei;
Szeretnéd ha lenne időd kinézni az ablakon.
Kókuszos füstölő ég, a sarokban vizipipa.
Simon and Garfunkel szól, a wednesday morning, 3 a.m.
Nem sietsz sehova, van időd. Nézed a könyveidet a polcon.
Minden amit szeretsz egy kis lakásba sűrítve.
Nekidőlsz az ajtófélfának, kortyolsz a teából.
Boldog vagy;

És tényleg.
Vagy nem. Csak álmodozom... mert néha muszáj hogy jobb kedvem legyen.

Szombaton megnéztem kétszer az apró titkokat.
Mennyire jó volt...

A perverz; az anyja...
Ronnie; legyél jó fiú.
És levágja a péniszét.

'Lucy, Lucy!'
És az anya újra szereti a lányát.

'Haver, ez kiesett a zsebedből...' -búcsúlevél-
'Már nem kell' 'Felhívnád a feleségem?'
És a férfi nem játszik, visszatér a régi életébe...

És ez is mutatja: semmisem hepiend.
köszönöm!