Igen, már csak egy nap és szünet. Mondja az aki egy hétig otthon feküdt. De nagyon megterhelő volt már ez a mai nap is. :P
Fél kettőkor meg előadtuk az élménybeszámolót Németországról a tanároknak/diákoknak, majd hazamentünk és 5-re újra vissza a suliba, hogy ugyanazt előadjuk a szülőknek. Csúcs. Alig értem oda fotósklubba. Már 6 elött pár perccel rejtjeleket adtam le anyának hogy nyomás, nyomás mert nem érek oda!! Végül odaértem.
Kifizettük a képeket, és átnéztük újra őket. Nekem maradt mindegyik. ez; ez; ez; ez és ez. (az utóbbi kicsit megvágva)
Kb olyan fél 8 körül lett vége, aztán Barbi elkísért haza, ledobtam a leptopom, és lementünk a partra. Olyan szép este a Balaton, meg amúgyis, olyan jó idő volt. Csak feküdtünk a moló szélén a padon, és beszélgettünk, fotóztunk, hülyültünk. :D Aztán kimentünk a moló végére, és Barbi betette az Anna és a Barbik című dzsémi vincseszter számot, és arra pörögtünk körbe körbe, teljes szédülésig. :D Mint a beszívott rókák, teljesen.... ezt műveltük fél 10ig...aztán hazabattyogtunk. Nade holnap ugyanez vizipipával. csapó2