Szóval, eléggé furcsa mindent.

- Tegnap megnéztük anyával az Út a vadonba c. filmet. Már láttam is egyszer, olvastam is könyvben...de újra egy meglepetés volt, újra meghökkentett, és újra megsiratott. Furcsa érzések keringtek bennem, hogy talán én is ezt akarom? Hátrahagyni mindent, és egy búcsúlevél nélkül elmenni valahova ahol senki se ismer és én se ismerek senkit? Annyian vannak akik megtették. És Chris boldogan halt meg, egyedül de nevetve, mert annak örült hogy nem látja senki más azt, amit ő. Furcsa...

- Tegnap úgy fájt a torkom, mint még soha. De tényleg. Nem tudtam lenyelni a nyálam, mert annyira fájt, meg nem is ment le...és ott köpgödtem a köpőcsészébe, miközben Chris életét néztem, és minden tiszta furcsa lett, egyszerűen értelmét vesztette minden. Hogy én egy szar kis betegségtől kidőlök, és szenvedek olyan dolgok miatt mint a dolgaim elvesztése a laptopomról.... Aztán furcsán önző lettem hirtelen, mert az az én életem volt. Tele volt mindennel ami fontos nekem, és rohadtul nem érdekel más nyomora, ha nekem ez a nyomorom, hát bátran felvállalom, mert nem szenvedhetek mindenki miatt. Szenvedek magam miatt. Mert tudom hogy én voltam a hülye, hogy nem mentettem le. De én megbíztam abban a kibaszott laptopban ! Barátok voltunk, és egy kibaszott barát nem csinál ilyet a másikkal.............francba! !
Nem akarok rágondolni. Nem mert akkor eszembe jut hogy mik vesztek el, és nem akarom hogy eszembe jusson a következő meg a következő...Mert mert nem. nem...

- Az is furcsa, bár semmi kedvem róla beszélni... öt perce még volt, de már nincs mert leírtam az elöbbit, meg kimentem pisilni, és már megint rohadtul nem érdekel.
Apám...hogy mennyire furcsa hogy ő már valaki. Úgyértem...kezd valaki lenni. A szememben sokáig senki volt, és lehet hogy az én szememben még mindig az, mert mint apa nem igazán jeleskedett soha.... de úgy néz ki a munkájában elért valamit. Úgy tűnik van neve a szakmában...és ha beírom a googlbe a nevét 337 találatot dob ki, jó, gondolom hogy nem az összes róla szól... de mindjárt az első kettő videó vele. Aztán ha a képekhez megyek képeket találok róla. Ez már lehet hogy jelent valamit....vagy valakit. Nem tudom, csak furcsa...és velem nem oszt meg semmit. Nem mondd el semmit. Sose mondd el semmit...
Anett lehet hogy jól mondta, hogy ezt az apa dolgot túlértékelik...
Csak én egész életemben úgy vártam rá, valakire aki átölel és azt mondja hogy nem lesz semmi baj, és szeret....mint a mesékben. De sose jött aztán nem mondom hogy mostmár ne jöjjön, de úgyse fog, én meg csak naív maradok.

Szerdán meg elindulunk Németországba. Biztos jó lesz...csak úgy érzem elvagyok maradva az életemmel. Mármint...egy hét itthon. És nem csináltam semmit, és pótolni kellene az iskolába, most meg két nap suliban és újabb 8 nap kihagyás... Nem lesz könnyű, és így meg semmi kedvem elmenni, hogy még csak magamat sem hoztam egyenesbe. Mindegy, majd lesz valahogy.