Milo Ventimigliával indítottam a napot. De még ez sem tudta feledtetni azt, hogy milyen nyomorultul vagyok. Fáj m i n d e n e m__
Sokat gondolkodtam azon, hogy mit fogok én kezdeni ott Németországban. Egy idegen lánnyal, egy idegen családnál. 10 kerek napig. Ez azért elég necces hiszen eleve egyikünk sem az anyanyelvén fog beszélni, és akkor találkozunk életünkben először, majd 10 napig össze leszünk zárva. Azt hiszem, bizton állíthatom, és teljességgel kijelenthetem, hogy be vagyok szarva. köszi.

És azon is gondolkodtam. Hogy tudjátok van valaki a színházban, egy valaki, aki ha tapsol a közönség és befejezi, akkor ő tovább tapsol. De feltűnően tovább. És miért teszi? Azért mert annyira tetszik neki a darab, hogy totálisan elmerül a tapsolásban és a gondolataiban... vagy egyszerűen nem veszi észre hogy mikor kezd a közönség halkulni. De azt mindenki észreveszi... Amúgy ezen hétfő óta agyalok, mikor volt délután a "tiéd a színpad" a színházban...És barátnőm barátja mellett ültem, és amikor az egyik előadásnak vége lett mondta nekem Gergő, hogy ő fog a legtovább tapsolni. És tényleg tovább tapsolt jóval. Erre én mégyegyet tapsoltam, és ő mégegyet...és ezt elég hosszan műveltük. De akkor így elgondolkoztatott, vajon ők is szórakozásból csinálják?

Meg még volt valami nagyon fontos dolog amin agyaltam a héten, de elfelejtettem.